2026. július_Dr. Smidt Lajos

1700 kilométer gyalog
 
A Smidt Múzeum július hónapra választott tárgya egy különleges fénykép: a fiatal Smidt Lajost ábrázolja túraruhában, kezében sétabottal. Első pillantásra talán csak egy régi portrénak tűnik, valójában azonban egy rendkívüli vállalkozás emléke.
A képen látható fiatalember 1926 nyarán – alig 23 évesen – gyalog indult el Budapestről Rómába, és a mintegy 1700 kilométeres utat alig 43 nap alatt tette meg. Napi átlagban közel 40 kilométert (közel egy teljes maratont) gyalogolt – esőben, hőségben, poros országutakon, modern túrafelszerelés és GPS nélkül. Teljesítménye országos figyelmet keltett, útjáról a Tolnai Világlapja fényképpel illusztrált tudósításban számolt be. Évtizedek múltán maga Smidt Lajos is felelevenítette ezt az emlékezetes utazást az Életünk 1964. évi 1. számában megjelent Gyűjteményem című írásában, ahol nemcsak a gyalogtúrát idézte fel, hanem azt is miként formálták ezek az utak gyűjtői szemléletét. Minden megtett kilométer egy újabb találkozást jelentett Európa múltjával, művészetével és kultúrájával.
A római gyalogút azonban nem hirtelen ötlet – és nem is az első nagy kaland – volt Smidt Lajos számára. Már 1923-ban, húszévesen bejárta Németországot. Lindautól Helgolandig, Hamburgtól Berlinen, Drezdán és Lipcsén át Münchenig tartó útjáról a családja számára küldött képeslapok tucatjai mesélnek. Már ekkor is lenyűgözően sokoldalú személyiségnek számított, aki nemcsak orvosi tanulmányokat folytatott, hanem a Zeneakadémia növendéke is volt. Tudásvágya, a régészet és a művészetek (az olasz dal) iránti rajongása és a kaland szeretete indította útnak Itália felé is. Smidt Lajos számára ezek az utazások sohasem pusztán a kilométerek legyőzéséről szóltak: múzeumokat, színházakat, történelmi emlékhelyeket keresett fel, tanult, jegyzetelt, tapasztalt és megfigyelt. Nem turistaként utazott, hanem felfedezőként. Tudta, hogy a világot nemcsak nézni, hanem megérteni is érdemes. Számára minden út egyben szellemi kaland is volt.
Ez a fénykép ezért sokkal több egy száz évvel ezelőtti portrénál: nemcsak egy hosszú út emléke, hanem egy még hosszabb életút, egy életfilozófia jelképe is. A sétabot, a túraruha és az elszánt tekintet egy olyan embert idéz elénk, aki már ekkor – ahogy későbbi orvosi és közéleti munkája során is – rendkívüli kitartásról, kíváncsiságról, céltudatosságról és emberi tartásról tett tanúbizonyságot. Ez a fiatalember ekkor még nem tudhatta, hogy egyszer kórházat vezet, múzeumot alapít, és gyűjteménye Vas vármegye egyik legkülönlegesebb kulturális öröksége lesz.
Tanulság: néha egyetlen fénykép is elég ahhoz, hogy felidézzen egy kivételes történetet – és emlékeztessen arra, hogy a legnagyobb utak mindig az első lépéssel kezdődnek.

#történet #anekdota