2025. szeptember_Kávés kanna

Ezüst kávéfőző kanna
 
A szeptember beköszöntével az ősz finom árnyalatai lassan elterülnek a tájon, a levelek aranyba és rozsdavörösbe hajlanak, s a reggelek hűvösebbé, bensőségesebbé válnak. Ekkor érezzük igazán milyen jól tud esni egy csésze forró kávé. Talán nem véletlen, hogy szeptember 29-én ünnepeljük a kávé (qahwa) világnapját – egy italét, mely kultúrák találkozópontja, történetek hordozója és a mindennapi élet meghatározó kísérője világszerte.
A kávé (arab eredetű szó, jelentése: a muszlimok bora) világnapja 1983-ban indult Japánból, Európában hivatalosan 2009 óta ünnepeljük. Ugyanakkor az ital története meglehetősen régre nyúlik vissza. Habár pontosan nem tudjuk, hogy ki itta a világ első kávéját, a Közel-Keleten mindenki a sajátjának tekinti a felfedezését, így az arab kávé-legendák szinte végeláthatatlanok. A kávé őshazájának Etiópiát (Kaffa tartomány) tartjuk. Leghitelesebb – vagy inkább legszélesebb körben elfogadott – történetként egy 9. században (más források szerint i.e. 300 körül) élt etióp kecskepásztor (Kaldi) észrevette, hogy kecskéi az egyik bokor piros bogyóit lelegelve felélénkültek. Innentől a történetszál ismét kettéválik: egyes források szerint maga is megkóstolta a gyümölcsöt, mások szerint a bogyókat egy közeli kolostorba vitte, ahol a szerzetesek – az ördög művének tartva – a lángok közé vetették azokat. Csakhogy a kávébabok ahelyett, hogy elégtek volna, kellemes barna színűre pörkölődve „tűzijátészerűen” lepattogtak a tűzről. A frissen pörkölt kávé illatát érezve a szerzetesek – immár Isten ajándékaként – egy edénybe szedték az apró barna magokat, leöntötték szentelt vízzel, majd megkóstolták.
A kávékultusz végülis csak a 15. századi Közel-Keletről (Jemen) indult hódító útjára. Ekkoriban Perzsia, az Oszmán Birodalom, Egyiptom és Szíria területén már kávéházak („Bölcsek Iskolája”) is működtek. A kávé a 16. században érkezett Európába, ahol sokáig gyanakodva, félelemmel tekintettek a muzulmánok „fekete levesére”. Miután VIII. Kelemen pápa is megkóstolt egy csésze kávét, és jóváhagyta annak fogyasztását, az ital világszerte elterjedt. Hazánkban a törökök 150 éves uralma alatt került be a kávé a köztudatba. Az első hivatalos feljegyzés Zrínyi Miklóstól ered, aki a Szigeti veszedelemben írta le először a kávé szót. Ekkor még kiváltság volt a kávé fogyasztása, Buda visszafoglalása után azonban a közemberek számára is elterjedt. Az első magyarországi kávéház 1714-ben nyílt meg, a rá következő két évszázad pedig a magyar kávé- és kávéházkultúra virágkora lett.
A 18–19. századra a kávéfogyasztás egyre inkább a polgári és arisztokrata otthonok mindennapjainak részévé vált, mely együtt járt a kávékészítés és felszolgálás különböző eszközeinek fejlődésével – a funkcionális és reprezentációs célok kiszolgálásával. A kávé nem csupán élelmiszer lett, hanem társadalmi szokás, amelyhez önálló tárgykultúra kapcsolódott.
A kávé világnapja alkalmából a Smidt Múzeum egy 1871-es bécsi gyártmányú, két részes hengeres kávékannát választott. Ez a típus a korabeli francia és bécsi dugattyús, illetve csepegtetős kávéfőzők hagyományát idézi. A fedélkével ellátott kiöntőcső, a kerek gombos fedő és a hajlított (kérdőjel vonalú) fa fogantyú nemcsak praktikus, hanem esztétikai szempontból is figyelemre méltó. A kanna felületét gazdag, növényi ornamentika díszíti. A naturalisztikus virág- és indaábrázolások finoman vésett technikával készültek, mely a 19. századi ötvösművesség igényességére utal. A motívumok nem csupán dekoratívak: az empire és a klasszicizáló stílus ornamentális világába illeszkednek, ahol a szimmetria, a tiszta formák, az elegancia, a kifinomultság és a természet ihlette díszítés egyszerre volt jelen.

#szeptember