2025. március_Puttófej

Puttófej a Székesegyházból – a bombázás túlélője
 
80 éve az amerikai légierő koncentrált bombatámadást hajtott végre Szombathely ellen. A kiemelt hadműveleti területnek tartott várost 1944 októbere és 1945 márciusa között hat légitámadás érte. Ezek közül az 1945. március 4-i volt a legsúlyosabb, amikor 118 darab B-24 ’Liberator’ típusú nehézbombázó, öt hullámban, mindössze 20 perc alatt közel 260 tonna bombát dobott le a településre. A végeredményt tekintve gondolhatnánk, hogy a fő célpontok a Szálasi-kormánnyal a nyugati végekre menekülő, a belvárosban székelő szövetségesi főhivatalok lehettek. A kutatások azonban bizonyítják, hogy a célkereszt elsődlegesen a logisztikai központnak számító vasútállomásra, helyesebben a teherpályaudvar hadianyag raktározásra szolgáló épületeire és az ott állomásozó szerelvényekre került. Csakhogy a dél-olaszországi támaszpontokról érkező repülőgép-kötelék – rossz időjárási viszonyok miatt – lemaradó egységei, megfelelő navigációs rendszer híján, a vezérgép bombázási parancsakor nem a célterület, hanem tévedésből a belváros felett szabadultak meg a fedélzetükön tárolt robbanóeszközöktől. A szerencsétlen körülmények tragikus összjátéka – egy elhibázott katonai manőver – következtében a bombák minden tervszerűség nélkül hullottak a városra. A pusztítás mértékét jelzi, hogy a személypályaudvar és a fűtőház teljes vágányzatának elpusztításán túl, a Városháza is a földdel vált egyenlővé, ahogy súlyos károkat szenvedett a Püspöki Palota, a Palace szálló, a Víztorony, a Megyeháza, több belvárosi bérház és magánépület is. Szombathely eklektikus belvárosa szempillantás alatt egy szétroncsolt torzóvá változott, a lakóházak 80%-ában komoly károk keletkeztek, miközben közel 300 szombathelyi polgár életét vesztette.
A Hefele Menyhért tervei alapján – a 18-19. század fordulóján – épült Székesegyházat négy találat érte. A kupola és az eredeti, freskóval borított mennyezet leszakadt, magával rántva a belső burkolatok és díszítés – fal- és oltárfestmények, szobrok – jelentős részét. De elpusztult sok mellékoltár, a gyóntatófülke, a faragott fa padsorok, a szószék és rengeteg berendezési tárgy is.
A Smidt Múzeum műtárgyanyagának részét képező – feltételezhetően Philipp Jakob Prokopp osztrák szobrászművész munkáját dicsérő – gipsz angyal- vagy puttószoborfej-töredék is az eredeti késő barokk épületdíszítés részét képezhette. A bombázás okozta óriási pusztításhoz képest a fej épségben maradt, és a kisebb kopásoktól eltekintve jó állapotúnak tekinthető. A nyaknál törött fej révén látható a szobor üreges kiképzésű belseje. A benne található két erős drótszál a fej rögzítésére szolgálhatott. Mivel a szobor elölnézetre komponált, fejének és csigás hajának hátoldala egyszerűbb kiképzésű, faragása kevésbé aprólékos. Méretét tekintve egy ember fejének közel háromszorosa. Elhelyezkedését tekintve valószínű, hogy központi helyen, a Székesegyház szentélyében, az egykori főoltárkép fölött helyezkedett el, több hasonló puttószoborral együtt.  A bombatalálat előtti Székesegyház belső tereiről sajnos nem állnak rendelkezésre jó minőségű, a belső díszítés részleteit is megörökítő fotók. Emiatt csak valószínűsíteni lehet, hogy a puttófejnek – ahogy más korabeli templom díszítésén is megfigyelhető – nem volt teste, a fej önmagában, esetleg szárnyakkal kiegészítve „lebegett” a főoltár körüli glóriában a felhők között.

#március