2025. május_Herman Ottó fényképezőgépe

Herman Ottó – a „madarak atyja” – fényképezőgépe
 
Május eleje a tavasz egyik legaktívabb időszaka, amikor a madarak fészkelnek, a fák lombosodnak, és a természet teljes pompájában virágzik. Erre az újjászületésre emlékezve, 1994 óta minden évben május 10-én rendezik meg – Magyarország legrégibb és legpatinásabb zöld ünnepét – a Madarak és fák napját, felhívva a figyelmet a környezettudatosságra, természeti értékeink védelmére, az élővilág iránti tiszteletre és felelősségvállalásra.
Az ünnepnap történeti gyökerei már több mint 120 évvel korábbra nyúlnak vissza, köszönhetően a mozgalom (illetve az ornitológia) két meghatározó alakjának, Herman Ottónak és Chernel Istvánnak. Herman, az általa alapított Országos Állatvédő Egyesület közgyűlésén, 1900 februárjában hívta fel először a figyelmet a madárvédelem fontosságára. Szavai, illetve személyes elkötelezettsége, természetvédő aktivitása a barát és pályatárs Chernelre is nagy hatást gyakorolt. Az Országos Állatvédő Egyesület alelnökeként Chernel 1902-ben, a párizsi nemzetközi madárvédelmi egyezmény megkötésének évében elsőként szervezte meg Kőszegen (amerikai mintára) a Madarak és fák napját. Az ünnep hivatalos bevezetésére – Herman közreműködésével – csak 1906-ban került sor, amikor Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletben írta elő az elemi népiskolák számára, hogy minden év májusában vagy júniusában – erkölcsnemesítő céllal – emlékezzenek meg a természetvédelem fontosságára.
Herman Ottóék kitartó munkájára és kezdeményezésére emlékezve a „madarak atyja”, az „utolsó magyar polihisztor” Smidt Múzeumban őrzött fényképezőgépével emlékezünk.   
A felvidéki születésű, szepességi szász (cipszer) családból származó Herrmann Károly Ottó – 190 évvel ezelőtt – 1835. június 26-án látta meg a napvilágot. Tanulmányait Miskolcon, majd a bécsi politechnikumban végezte, de diplomát sosem szerzett. Mindent autodidakta módon tanult, így önszorgalmának köszönhető, hogy korának méltán elismert tudósa lett, aki nemcsak az ornitológia, az ichthiológia és az arachnológia területén, hanem az etnográfia, az antropológia és régészet, valamint a politika terén is maradandót alkotott.
A lengyel szabadságharcban való részvétele után, Herrmann 1863-ban Kőszegen telepedett le, ahol Dax János kőszegi birtokossal és Wagner József besztercebányai fényképésszel társulva „fényirdai műtelep”-et nyitott. A műterem – a lelkes madárvédő és bécsi festőakadémiát végzett – Dax házában volt, aki a vállalkozás pénzügyei terheit viselte. A műhely címfeliratán Wagner & Herman állt. (Herrmann ekkor változtatta meg nevének írásmódját – mintegy magyarságát jelezve.) A vállalkozás nem jövedelmezett jól, a műtelep hamarosan a csőd szélére került. Nem úgy Herman tudományos karrierje, mely épp ekkor vette kezdetét – a kőszegi évek alatt megismert Chernel Kálmán (anyagi) támogatásával.
A bécsi – Bernhard Wachtl (Fabrik fotografischer Bedarfsartikel, Wien, VII. Kirchberggasse 37.) – gyártmányú, síklemezes, összecsukható, favázas utazókamera (harmónika-kamera) és tartozékai Pavetics Ede kőszegi polgári iskolai tanár közvetítésével, 1937 őszén kerültek dr. Smidt Lajos tulajdonába. A képen látható háromlábú, 88 cm magas, három polcos, tölgyfából készült fényképészeti állvány (stativ), melynek alsó és középső polcai köralakúak, a legfelső – a fényképezőgép rögzített elhelyezésére szolgáló – polc négyszögletű, csavaros emelővel emelhető és külön fogaskerék szerkezettel előre és hátra billenthető.
Az állványon látható 20x20 cm-es képméretű, sárgaréz vasalatokkal és csavarokkal ellátott camera obscura (lyukkamera) „roncsa” nemesfából készült, lencséje hiányzik. A lencse(sor) elhelyezésére szolgáló nyílás átmérője 9 cm. A kihúzható, redőnyös rész fekete, impregnált papírból készült. További tartozékok: fényérzékeny üveglemezek szállítására alkalmas 3 db fakazetta (takarólemezzel), illetve 3 db nagyobb méretű (48x36,8 cm-es) fatok.

#május