2025. június_Zenélő doboz

Zenélő doboz
 
A zene életünk szerves része: kikapcsol, megnyugtat, örömöt ad, élményt nyújt, felszabadítja érzéseinket, segít a fizikai, mentális egészségünk megőrzésében, gondolataink feltárásában és lelki világunk kifejezésében. Vagyis mindabban, ami „szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul.” (Victor Hugo) A zeneiséget az emberiség hajnala óta használjuk. Amióta létezünk, zenélünk. Ütemekkel, hangokkal is kommunikálunk. Művészet, ritmus, dallam és harmónia – a mindennapok tartozéka, mely „ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.” (Debussy) Így nem csoda, hogy a zene ünnepe külön helyet kapott a naptárban.
1982 óta június 21-e a Zene Európai Ünnepe. Az ötlet az amerikai Joel Cohentől származik, aki 1976-ban a francia rádió zenei producereként egész napos zenei programot, koncertsorozatot szervezett a nyári napforduló alkalmából. Kezdeményezését 1982-ben Maurice Fleuret francia zenetudós karolta fel, javasolva, hogy a nyár első napját a világon mindenütt köszöntsék zenével, vagyis „a zene legyen mindenkié”. (Kodály) Az elképzelés végül az akkori francia kulturális miniszter Jack Lang támogatásával valósulhatott meg. A megmozduláshoz 1997-ben 12 európai ország – köztük Magyarország is – csatlakozott, és Budapesten aláírták a Zene Európai Ünnepének Chartáját, a rendezvénysorozat kiterjesztésének szándékát megfogalmazó nyilatkozatot, mely leszögezi, hogy ez a nap az élő dallamoké, a spontán és szabad örömzenélésé. Mára a Zene Ünnepe nemzetközi méretűvé vált: öt kontinensen több mint 100 országban rendezik meg, tisztelegve a zene közösségteremtő és összetartó ereje előtt. Szent Iván éjszakáján, az év leghosszabb napján a városok legkülönfélébb helyein amatőr, illetve profi zenészek egy varázslatos világot hoznak el, amelyben csak a zene létezik.
Ezen alkalomból a Smidt Múzeum egy osztrák/magyar gyártmányú, 19. századi, tégla alakú, négy gömblábon álló, ezüst, felületén domború neorokokó díszítéssel – növényi ornamentikával átszőtt kartusokba ágyazott jelenetekkel – ellátott zenélő dobozzal tiszteleg a Zene Ünnepe előtt.
A zenélő szerkezeteknek rengeteg változata alakult ki az évszázadok folyamán. Nem is gondolnánk, hogy a mechanikus zenei eszközöket már az antik Görögországban, Egyiptomban és a Közel-Keleten is ismerték. Európa az arabokon keresztül ismerte meg ezen szerkezeteket. A 9. században – Bölcs Leó uralkodása idején – számtalan zenélő automatát készítettek a bizánci császári udvarban is. Ezen mechanikák a zenélés mellett már kis mozgó madárkákkal is mulattattak. A muzsikáló szerkezetek a reneszánsz korban kezdtek igazán kedveltté válni. A 14-15. században egyre bonyolultabb, egyre érdekesebb gépek készültek, melyek az emberek szórakoztatásán túl a későbbi technikai fejlődés alapjait is megvetették. A zenélő gépezeteknél – a legtöbb technikai eszközhöz hasonlóan – a nagyobb, robusztusabb szerkezetektől haladtak a kisebbek felé. A méretek csökkenése és egyúttal a szerkezetek fejlődése, a rugóhajtású, önműködő zenegépek elterjedése összefüggésben állt a felvilágosodással, az ipar, a technika átalakulásával, valamint a gazdagodó polgárság igényeinek kielégítésével.
A mozgó alakkal kombinált zenélő szerkezetek közül a különféle dallamokat éneklő, madárhangot (füttyöt) utánzó kalitkába zárt és faágon ülő vagy mozgó kismadárral ellátott dobozok a legismertebbek és egyben legnépszerűbbek. A rokokó idején virágkorukat élő szerkezetek bonyolultabb – jóval drágább – változatának számítanak a Smidt Múzeum zenélő dobozához hasonló zenegépek, melyben a madár a doboz lezárt tetejének felnyílása után emelkedik ki, majd félkörben mozogva – farkát, tollait rázva – kezdi meg énekét.

#június