2025. augusztus_Szily püspök ágya

Szily János püspök ágya
 
Szily János, a szombathelyi egyházmegye első püspöke 290 évvel ezelőtt, 1735. augusztus 30-án nemesi család sarjaként született a sopron vármegyei Felsőszoporon. Teológiai és filozófiai tanulmányai befejeztével csillaga gyorsan emelkedett és egyre magasabb pozíciókba (udvari káplán, püspöki szertartó, titkár, kanonok, prépost, őrkanonok, segédpüspök, püspök) jutott. Neve egybeforrt a szombathelyi püspökség 1777-es megalapításával, mely Mária Terézia és Habsburg Birodalom egyházpolitikai átszervezésének – Szilybe vetett bizalmának – szerves részét képezte.
Szily nemcsak lelkipásztorként, hanem felvilágosult mecénásként és szervezőként is jelentős alakja volt a magyar katolikus egyháztörténelemnek. Haláláig (1799. június 2.) hű maradt ahhoz az elhivatottsághoz, hogy egyházi, kulturális és közösségi alapokat teremtsen egy újonnan formálódó városban. 1777. augusztus 20-i beiktatása után másfél héttel nekilátott a munkálatoknak. Nemcsak új egyházmegyét épített fel, hanem fáradhatatlanul dolgozott Szombathely szellemi és vallási központtá formálásán. Kezdeményezésére épült fel a papnevelde (szeminárium), a Püspöki Palota és a Székesegyház is. Az épületek felépítéséhez és a freskók megfestéséhez híres művészeket (Hefele Menyhért, Maulbertsch, Dorfmeister István stb.) hívott. Püspöksége 22 éve alatt felállított még legalább 19 új plébániát, a szentgotthárdi és az apátistvánfalvai kegyhelyet, továbbá létrehozott könyvnyomdát, árvaházat, könyvtárat is. Szily voltaképp – ahogy a természetben az augusztus hónap is – egy átmeneti korszak kulcsfigurája volt: a barokk egyházi hagyományokat ötvözte a felvilágosodás szellemiségével.
A püspök személyére, munkásságára – mely a későbbi nemzedékek számára is fontos örökséget jelent – a Smidt Múzeum egy Szily János egykori tulajdonában lévő, személyes terének részét képező kora klasszicista / klasszicizáló barokk stílusú püspöki ággyal emlékezik. A 18. századi bútorművészet sajátosságait tükröző – fenyőfa alapon cseresznyefa borítású, jávor-, dió- és tiszafa berakásos – bútordarab négy alacsony vályuzatos hengeres lábon áll. Az oldaldeszkákat rozettákkal díszített széles szalagkeretes mezőkben perspektivikus hatást keltő kockaintarzia díszíti. A fej- és lábrészt esztergályozott tagokban végződő faragott pillérek határolják. A lábrész középpontját széles szalagkeretben az oldaldeszkákkal megegyező intarzia díszíti, mely fölött geometrikus volutáktól közrefogott ívelő párkányzat emelkedik. A magasabb fejrész koronázó tagja berakott díszű. Az ívelő koronázópárkányon fogsor, csepp (gutta), illetve esztergályozott vázára emlékeztető tag látható. Az oldaldeszkák két vége megtoldott.
Az ágy – mely most némán pihen – tanúja maradt egy korszaknak, egy embernek, aki vallotta, hogy a hitnek nemcsak a templom falai között, hanem az oktatásban, a kultúrában és az emberek mindennapjaiban is jelen kell lennie. Szily János nemcsak új alapokra helyezte egyházmegyéjét, hanem a hitét „katedrálisokba”, a tudását könyvtárakba, a jövőbe vetett hitét pedig iskolába építette. Szily talán ebben az ágyban aludhatott, amikor megszületett a döntés a szombathelyi Székesegyház tervrajzairól. Itt pihenhette ki fáradalmait, amikor hosszú utakon járta be és vizitálta végig az új püspökség falvait. Talán innen kelt fel azon a reggelen is, amikor elsőként lépte át a frissen elkészült papnevelde küszöbét. 

#augusztus