Villamosmodelleket kapott a Smidt Múzeum

Villamosvasúti modelleket és maketteket kapott a Smidt Múzeum
2025. április 8.

Rudnai Béla (1940–2018) budapesti modellező Kalocsai Péter történész kutatási eredményeit felhasználva 2001 és 2005 között a szombathelyi villamosvasút (1897–1974) valamennyi kocsitípusából elkészített egy-egy működőképes modellt, valamint két épületmakettet (a Kálvária utcai remíz és az Éhen Gyula téri végállomás pavilonját). A család úgy döntött, hogy ezt a hagyatékot a Smidt Múzeumnak ajándékozza.

Az ajándékozásra 2025. április 8-án került sor. A múzeum nevében Csapláros Andrea mondott köszönetet az ajándékért, hangsúlyozva, hogy a szombathelyiek emlékeiben élénken él az egykori villamos, amelyet bármikor szívesen látnának újra.
Rudnainé Kajtár Klára és leánya meghatottan mondtak köszönetet a modellek és makettek befogadásáért. Úgy érzik, jó helyre kerültek a nagy gonddal, szenvedéllyel, minden apró részletében precízen elkészített villamosok és a pálya kiegészítői.

A modellek és makettek elékszítéséhez Kalocsai Péter szombathelyi történész nyújtott szakmai segítséget, és az ő javaslata volt az is, hogy ez az értékes gyűjtemény a Smidt Múzeumba kerüljön. Az ajándékozás alkalmával felelevenítette a szombathelyi villamos történetét és beszétt Rudnai Bélával való kapcsolatáról is:

„Rudnai Béla több mint 25 éve keresett meg, hogy adatokat kérjen. Mivel én a szombathelyi villamosvasút történetét kutattam, sikerült valamennyi kocsitípusnak a műszaki leírását megtalálnom. Ezek alapján készítette el a modelleket. A szombathelyi villamosvasút járműparkjában az első egy zöld színű (1-es) villamoskocsi, amit még Svájcban gyártottak. Abból a szempontból kuriózum, hogy Budapesten és Pozsonyban magyar gyártmányú villamosok jártak, Szombathely viszont a Batthyány grófok közbenjárásának köszönhetően - az iparpártoló törvény fölött szemet hunyva - engedélyt kapott, hogy külföldön szerezzen be villamoskocsikat. A pótkocsit már Budapesten gyártották 1900-ban, ugyanilyen közlekedett Szabadkán is. 1900-ban állították forgalomba a másik motorkocsit, a meghosszabbított pálya miatt ugyanis szükségessé vált a járműpark bővítése. Szombathelyi különlegesség volt, hogy 1906-ban postaládák kerültek a villamosokra. A megállóban lehetett bedobni a leveleket a villamosvezető-állás mellé elhelyezett ládába, amit a végállomáson mindig átraktak. A postaládákat – amelyek 1951-ig voltak használatban - elvileg minden forduló után, a vasútállomásnál ürítették.
Az 1910-es években pirosra, 1926-tól pedig fokozatosan sárga-fehérre festették át a szombathelyi villamosokat. A 2. világháború után a kocsipark cseréje során 5 olyan kocsit kapott Szombathely, amely eredetileg Budapesten, a felsővezeték javítása idején használt benzinmotoros jármű volt. Ezek egyike a MÁV-igazgatóság udvarán állt, aztán a villamosvasút megindulásának centenáriumán a Vasi Volán javaslatára a vasútállomás előtti térre került. Én amellett érveltem már 1996-ban, hogy a Smidt Múzeum udvarán helyezzék el, hiszen itt ment a nyomvonala a villamosnak, és a Hollán Ernő utcában, a múzeum mellett volt a megállója. 2007-ben végül sikerült elérni, hogy ide hozzák át. Ebből a kocsitípusból egy másikat az Egészségügyi Gyermekotthon udvarán őriztek, az Budapestre került, folyamatban van a felújítása.
1953-ban újabb kocsitípus érkezett (6-os), amely a szentendrei városi tömegközlekedési múzeumban látható, egy másik (7-es) pedig eredetileg a Forradalmi Múzeum udvarán állt a villamosvasút megszüntetése után. Amikor az egyház visszakapta az épületet, nagy sajnálatomra a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága eladta egy magánvállalkozónak. Ez egy 1897-es villamos, ugyanolyan korú, mint az eredeti szombathelyiek voltak, de időközben többször átépítették. Az ablakosztása például sokkal kisebb, ez is jelzi, hogy korábbi típusról van szó. Jelenleg egy kertben áll és pusztul, minden bizonnyal az enyészeté lesz.
1958-ban kerültek Szombathelyre ikervillamosok (11-es, 12-es), amelyek csak összekötve tudtak közlekedni. Ajtajaik harmonikaszerűek voltak, a kocsik mindkét végén volt vezetőállás. 1963-ban kaptuk az utolsó kocsitípust (17-es, 18-as), amelynek márt tolóajtajai voltak (szaknyelven pisztolyzáras ajtók), vagyis a vezető megnyomott egy gombot és odébb lökődött az ajtaja. A villamos forgalma iszonyú nagy volt ekkor a városban: több mint 8 millióan szálltak fel rá.  2015-ben, a szombathelyi tömegközlekedés 150 éves évfordulója idején a Vasi Volán összes helyijáratán utaztak annyian, mint a helyi villamosvasút egy vonalán. A villamosok 7 percenként jártak reggel fél 5-től 23 óráig – de ha késett a budapesti gyors, azt még megvárta az utolsó járat.
Rudnai Béla precízen és valósághűen elkészített, ráadásul önmozgó járműveit a remíz sínhálózatára helyeztük el. A remíz még befejezetlen makettje mellett megkaptuk az Éhen Gyula téren, a villamosvasút végállomásánál egykor állt épület makettjét is.  A Kálvári utcai remízt 2003-ban, az Éhen téri építményt tavaly bontotta el a város.
A 4 vágányra időrendi sorrendben kerültek fel a járművek, amelyek mellé Rudnai Béla megállóhely-táblákat, felsővezeték-tartó oszlopokat is készített. Csak azt sajnálta, hogy a kocsik belsejét nem tudta kialakítani, mivel a motornak kellett a hely, így csak a pótkocsiban látható az egykori üléssor.”